A kézmosás jelképes mivoltát és élettani szerepét minden korszakban érzékelte az emberiség. Nem a természet változott meg, hanem napjainkban Semmelweis hatására új megvilágításba került több részlet, ami addig homályban volt, Tudjuk, hogy arról van szó ennek kapcsán is, amit jólétnek, egészségnek is nevezünk. Bár a kézmosásról beszélünk, mégis tudjuk, hogy életigenlésünk túlmutat a biológiai értelemben megfogalmazható tisztaságon. Életmódunkba integrált formában sürgetjük a kézmosás kultúrájának széles körű megvalósítását. Ebben az igyekezetünkben levett kalappal előbbre juthatunk, mínt parancsszavakkal. Csak a szabadon elfogadott ajánlások hoznak kellő változást. A higiénikustól, a kozmetikustól a magát is elhanyagoló emberig kell eljutnia az épséget növelő szándéknak. A hibák és tévedések káros következményeit mindig jobb megelőzni, mint azok miatt másoknak ártani. Minden apró lépés a teljes valóság része utunkon. Joggal remélhetjük, hogy kormos zongorázó, könyvlapozó zsíros ujjakkal, fertőző kézzel egyre ritkábban vagy egyáltalán nem találkozunk, ha tapasztalatainkon okulva és előrelátásunkra támaszkodva megelőzzük a bajt, és ha kell, kijavítjuk, ami elromlott.  Kulcsszavak: neveléstudomány, kézmosás, higiéné, védettség létrehozása, segítés/tanácsadás, ténymegállapítás/szűrés, állapot-leírás, kollektív meggyőződés, felelősségteljes magatartás, egyén és csoport