Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=167361
MOB:2025/2
Szerzők:Papp Anikó; Varga Viktória; Zaja Gréta; Szirmai Danuta; Futó Claudia; Frendl Anita; Kovács Andrea; Szappanos Ágnes; Várallyay Kinga; Kamondi Anita
Tárgyszavak:AGYISCHAEMIA; KÖZPONTI IDEGRENDSZER; VASCULITIS; DIFFERENCIÁLDIAGNÓZIS; TERÁPIA
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2025. 166. évf. 23. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Az agyi ischaemia ritkán felismert oka: a központi idegrendszeri vasculitis / Papp Anikó [et al.]
  Bibliogr.: p. 903-906. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2025.33307
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2025. 166. évf. 23. sz., p. 887-906. : ill.


Bevezetés: A központi idegrendszeri erek falának gyulladása (vasculitis) az agyi ischaemia egy ritka formája. Felismerése, diagnosztikája, kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel. Célkitűzés: Célunk volt egy magyar nyelvű összefoglaló közlemény, kivizsgálási protokoll megírása, amely a klinikusokat segíti a központi idegrendszeri vasculitisek felismerésében, diagnosztizálásában, valamint a megfelelő terápia kiválasztásában. Megbeszélés: A központi idegrendszeri vasculitisen belül megkülönböztetjük a primer központi idegrendszeri vasculitist, valamint a szekunder formákat, amelyekben az idegrendszeri érintettség más, akár szisztémás betegség részjelensége lehet. A központi idegrendszeri vasculitiseket az érintett erek átmérője alapján is csoportosíthatjuk, elkülönítve ezzel a kis-, a közepes és a nagyereket érintő kórformákat, amelyek klinikai megjelenése változatos, és kezelésük is eltérő. A diagnózis felállítását segítő specifikus laboratóriumi vagy képalkotó biomarker egyelőre nem áll rendelkezésre. A fizikális vizsgálat és az anamnézisfelvétel mellett kiemelkedően fontos szerepet játszanak többek között - a rutin képalkotó eljárásokon túl - az érfali érintettséget igazoló eljárások (például a ?black blood? technika), a rutin és speciális laboratóriumi és liquorvizsgálatok, valamint a biopsziás mintavételi lehetőségek. A differenciáldiagnosztikában elsődleges a szisztémás vasculitisek és autoimmun kórképek, a fertőző vagy egyéb, a központi idegrendszert is érintő megbetegedések kizárása vagy megerősítése. A diagnózis felállítását követően a megfelelő kezelési stratégia meghatározásában a neurológus mellett kiemelkedő az immunológus/reumatológus szerepe, valamint a betegség progres.szív természete miatt szoros utánkövetés javasolt. Következtetés: A központi idegrendszeri vasculitis progresszív, de sok esetben kezelhető betegség, ha időben felfedezik. Felismerésében, ellátásában kiemelkedő szerepe van az orvosi szakterületek közötti rugalmas együttműködésnek, s a kivizsgálás és a hosszú távú gondozás összetettsége miatt hasznos lehet a betegség kezelésében jártas centrumok és munkacsoportok kialakítása.  Kulcsszavak: központi idegrendszeri vasculitis, diagnózis, differenciáldiagnózis, terápia