A szerzők áttekintik a citológiai vizsgálatok szervezett méhnyakszűrésben való szerepét, hazai és nemzetközi vonatkozásában egyaránt. A citológia évtizedeken át tartó vezető szerepe mára már egyre több országban kezd háttérbe szorulni. Ennek legfőbb oka a vizsgálómódszer viszonylag alacsony szenzitivitása. A HPV-tesztek térhódítása nem meglepő, mivel egy rendkívül érzékeny módszerről van szó. Ugyanakkor a HPV-tesztek specificitása alacsonyabb a citológiához képest, ezért a primer HPV-alapú szűrés bevezetése esetén a megfelelő triage módszer továbbra is a citológia marad. A szűrési stratégiában bekövetkező változások az egészségügyi rendszer részéről is változtatásokat követelnek. A szervezett lakossági szűrésben csak akkreditált laboratóriumok vehetnek majd részt. Az akkreditáció eléréséhez az egyes laboroknak meg kell felelniük a szakmai minimum feltételeknek és megfelelő minőségbiztosítással, illetve minőség-ellenőrzéssel kell rendelkezniük. Mindezek kidolgozása és mihamarabb történő bevezetése a szervezett szűrésben részt vevő szakmák és az egészségpolitika közös feladata.  Kulcsszavak: minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés, citológia, méhnyakszűrés