Bevezetés: A béldaganatok korai felismerése és kivizsgálása kulcsfontosságú a betegek túlélési esélyeinek növeléséhez, mivel a diagnosztikai lépések elmaradása, késlekedése rontja a túlélési eredményeket. Célkitűzés: Betegforgalmi adatok elemzése alapján a korai, szervi áttéttel és más daganatos betegséggel nem rendelkező rosszindulatú béldaganatos betegek diagnosztikai lépéssorozatának megismerése, jellemzése. Módszer: Kutatásunkhoz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által a 2010 és 2021 közötti időszakra rendelkezésünkre bocsátott járóbeteg-szakellátási és kórházi igénybevételeket, a társadalombiztosítási azonosító jellel rendelkező lakosság demográfiai, valamint a CT/MR vizsgálatok állományát használtuk. A C17-C19 BNO-kódú vékonybél-, vastagbél- és a C20 BNO-kódú végbéldaganatos betegek körében felmértük az első terápiás beavatkozást megelőző fél évben végzett vizsgálatokat: 1. székletvér; 2. UH és/vagy röntgen; 3. mintavétel, szövettan; 4. CT és/ vagy PET/CT; 5. MR. Elemzéseinket a 30-89 éves, 2012 és 2020 között terápiában részesült betegekre terjesztettük ki. A betegek demográfiai jellemzői mellett leíró statisztikai módszerekkel mértük a vizsgálatok végzési arányát, az első és az utolsó vizsgálat között, illetve az utolsó vizsgálat és az első kezelés megkezdése között eltelt időket és mindezek időbeli változását. Eredmények: A szervi áttéttel és más daganatos betegséggel nem rendelkező betegek aránya a C17-C19-es csoportban 2012 és 2019 között 63,2%-ról 68,4%-ra, a C20-as csoportban 59,6%-ról 65,6%-ra javult. A vékonybél-vastagbél csoportban 64,6%-ról 72,3%-ra nőtt a CT-, a végbéltumoros betegek körében 9%-ról 33,5%-ra nőtt az MR-vizsgálatban részesültek aránya. Az időszakban mérsékelten, 8 százalékponttal csökkent az utolsó diagnosztikai vizsgálattól 14 napon belül kezelést kapó betegek aránya. A kezelt betegek 6%-ában nem volt megelőző, dokumentált diagnosztikai vizsgálat. Megbeszélés: Az elemzési időszakban további javulást észleltünk a nemzetközi irányelveknek megfelelő képalkotó vizsgálati gyakorlat tekintetében. Bár a páciensek több mint fele az utolsó diagnosztikus lépéstől számított 14 napon belül ellátásban részesült, a többségében 2-4 lépésből álló betegút megfelelő támogatással és koordinációval időben tovább rövidíthető. Következtetés: A betegforgalmi adatokból klinikai szempontból releváns eredmények generálhatók, amelyeket a szakterületen érintettek, az egészségpolitika és az ellátásszervezés résztvevői is hasznosíthatnak. Javasolt a kódolási gyakorlat fejlesztése, a hazai szakmai irányelv elkészítése, a diagnosztikai lépesek késéseinek oki vizsgálata és kezelése.  Kulcsszavak: béldaganat, kivizsgálási folyamat, hozzáférési idők, populációs vizsgálat