A 18 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt elítéltek részére a büntetés-végrehajtási szervezetnek fel kell ajánlania olyan terápiás lehetőséget, melynek célja a visszaesési kockázat csökkentése. Ez azonban számos, a civil élettől eltérő nehézség elé állítja a terapeutát, mely részben a zárt, totális rendszer, részben ezen elkövetői kör sajátosságaiból fakad. A kezelési lehetőségeknek illeszkedniük kell a fogva tartás rendjéhez és szabályaihoz, azok prioritást élveznek. Ugyanakkor a szexuális bűnelkövetők mind a társadalomban, mind a büntetés-végrehajtási intézetekben a hierarchia legalján vannak, ami hatással van személyiségükre és viselkedésükre. Nem minden szexuális bűnelkövető pedofil is egyben, a többségük más pszichés zavar következtében követ el szexuális bűncselekményt, azonban megbélyegzettségük miatt gyakoriak a manipulatív viselkedésformák, és sokszor elsődlegesen nem a bűncselekményük, hanem a fogva tartásuk miatti szenvedésnyomás az, amiért az intenzív kezelési programra jelentkeznek. Mindeközben a terapeutának folyamatosan meg kell küzdenie számos erkölcsi és jogi dilemmával, fenntartva az elfogadó hozzáállást úgy, hogy a másodlagos traumatizációtól megvédje magát. Ebben a bonyolult folyamatban a terápiás cél a lebukás miatti szégyentől eljutni a bűncselekmény miatti bűntudatig, a felmerülő kihívásokkal való megküzdés mellett.  Kulcsszavak: szexuális bűnelkövetők, pedofília, büntetés-végrehajtás, intenzív kezelési program, terápiás nehézségek