A pszichoterápia és a tudomány, illetve a pszichoterápia és a spiritualitás közötti kapcsolat kérdésköre újra és újra felmerül a szakmai diskurzusokban. A tanulmány egy történeti kulturális nézőpontból indul ki, hogy jobban megérthessük a jelen konstellációt. A modern kor hajnalán a nyugati társadalomban három olyan egymással összefüggő folyamat zajlott, amelyet analitikusként érdemes végiggondolnunk: Isten halála, a tudomány felemelkedése és a mélylélektan megszületése. A tanulmány ezek egymásra hatását kívánja vizsgálni. Vázlatosan ismerteti a tudományos világkép kialakulását, elemzi a tudomány és a pszichoterápia kapcsolatát, majd a tudattalan és Isten hasonlóságát. Megállapítja, hogy már a freudi tudattalan tulajdonságai és az Istennek tulajdonított attribútumok meglepő párhuzamosságot mutatnak. Kitér arra, hogy ez a megismerhetetlen és meghatározhatatlan isteni dimenzió hogyan konceptualizálódott Jung "Selbst" és Bion "O" fogalmában. Ezt követően arra fókuszál, hogy ez a numinózus jelenlét hogyan hatott az analitikus mozgalomra, és változtatta meg az analitikus technikákat, valamint az analitikus attitűdjét. Eljuthatunk-e minden technika feladásáig, ahogy Ferenczi felvetette?  Kulcsszavak: Isten, tudomány, mélylélektan, Selbst, O