Bevezetés: Korábbi kutatások alapján az érzelemszabályozási és a mentalizációs nehézségek is negatív kapcsolatban állnak a serdülők életminőségével, azonban e három konstruktum kapcsolatát nem-klinikai magyar serdülő mintán korábban még nem vizsgálták. A kutatásunk célja 14-18 éves serdülők körében a mentalizációs és az érzelemszabályozási nehézségek, valamint az életminőség kapcsolatának vizsgálata volt. Módszerek: Nem-klinikai, keresztmetszeti kutatásunkban 122 serdülő válaszolt tájékozott beleegyezés után demográfia kérdésekre, majd töltötte ki a Reflektív Funkciók Kérdőívet FQ-H), az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát (DERS) és az Életminőség Kérdőívet (ILK). Mediátor modellünkben független változónak a Reflektív Funkciók Kérdőívet, mediátor változónak az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát, függő változónak az Életminőség Kérdőívet választottuk. Eredmények: A serdülők csökkent mentalizációs kapacitása és az érzelemszabályozási nehézségei közötti kapcsolat szignifikánsnak bizonyult (a=0,39, p<0,01, ß=0,44), viszont a mentalizációs nehézségek és a csökkent életminőség közötti direkt út nem bizonyult szignifikánsnak (c?=0,02, p=0,73, ß=0,03). Az indirekt út, a mentalizációs diszfunkciók és a csökkent életminőség között az érzelemszabályozási nehézségeken keresztül szignifikánsnak bizonyult (aab=0,22 [0,13-,33], ß =0,25 [0,14-0,36]). Következtetés: Magyar serdülők nem-klinikai mintáján végzett kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy a mentalizációs kapacitás az érzelemszabályozási képességen keresztül állhat kapcsolatban az életminőséggel, melynek gyakorlati implikációi vannak.  Kulcsszavak: mentalizáció, rflektív funkció, érzelemszabályozás, érzelemszabályozási nehézségek, életminőség