Bevezetés és célkitűzés: Az A-csoportú Streptococcus okozta infekciók száma 2022 óta Európa számos országában jelentősen megemelkedett. A magas esetszámokon túl a progrediáló, súlyos lefolyású, invazív esetek aránynövekedése aggasztó problémaként jelent meg. Kutatásunk célja a hazai Streptococcus pyogenes járvány jellemzőinek bemutatása a gyermek-alapellátásban, egy országos reprezentációjú gyermekpopulációban végzett adatgyűjtés alapján. Módszer: 21 tételből álló, strukturált kérdőívet küldtünk ki a házi gyermekorvosi hálózat platformján 2024 májusában országszerte, gyermekorvosi praxisban dolgozó orvosok számára. A kérdőív retrospektív jelleggel, a 2023. január 1. és december 31. között azonosított streptococcalis kórképek valós diagnosztikai és kezelési stratégiáit mérte fel. Eredmények: Összesen 72 gyermekorvosi praxisban ellátott 71 600 fős gyermekpopulációra vonatkozó adatok alapján, a vizsgált gyermekek 8,5%-ában (95% konfidenciaintervallum: 7,1-9,9%) diagnosztizáltak tonsillitist és/vagy skarlátot (n = 6110), ezen belül a fertőzöttek negyede (2,1%; 95% konfidenciaintervallum: 1,74-2,46%) mutatta a skarlát tüneteit (n = 1515). A betegek 83%-a az 5-10 éves korosztályból került ki. A páciensek 0,6%-ánál alakult ki peritonsillaris tályog (41 eset), 9 gyermeknél diagnosztizáltak invazív megbetegedést, 2 gyermeknél jelentkezett poststreptococcalis glomerulonephritis, míg reinfekciót átlagosan 15%-ban észleltek. A gyanús esetek közel felénél (47%) történt diagnosztikus mikrobiológiai vizsgálat. A terápia kapcsán a leggyakrabban használt antibiotikum az amoxicillin-klavulánsav volt (41%), azonban a szűkebb spektrumú béta-laktámok (penicillin, amoxicillin, cefprozil) együttes alkalmazása elérte az 50%-ot. Makrolidot 6%-ban, cefiximet 3%-ban alkalmaztak a gyermekorvosok. Megbeszélés: Az invazív S. pyogenes betegség korai, rendelőben történő diagnózisának és az adekvát antibiotikumválasztásnak meghatározó szerepe van mind a kimenetel, mind az antibiotikumrezisztencia alakulása szempontjából. Eredményeink alapján a gyorstesztelés nagyobb arányú alkalmazása és igazolt esetben a korai, szűk spektrumú antibiotikumkezelés propagálása szorgalmazandó. Következtetés: Közleményünk visszajelzésként szolgál az alapellátás számára az S. pyogenes járvány diagnosztikus és terápiás gyakorlatáról, hangsúlyozza az adekvát antibiotikumválasztás és az időben felismert invazív infekciók jelentőségét.  Kulcsszavak: S. pyogenes, gyermekkor, járvány, invazív fertőzés, antibiotikumhasználat