Bevezetés: A fogágy szöveteinek progresszív destrukciójával járó parodontitis a 40 év feletti korosztályban az egyik leggyakoribb fogászati megbetegedés, amelynek súlyosságát a diabetes mellitus jelentősen fokozhatja. Célkitűzés: A jelen tanulmányban célunk volt olyan, nyálban mérhető biomarkerek (glutamát-oxálacetát-transzamináz [GOT], C-reaktív protein [CRP] és albumin) vizsgálata, amelyek esetleg segíthetik a parodontalis kórfolyamatok progressziójának megítélését cukorbetegségben. Módszer: A vizsgálatban részt vevőket a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kara Parodontológiai Tanszékének szakrendelésén megjelent betegek közül választottuk ki. A beválasztási kritériumok alapján 18 fő, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget és 19 nem diabeteses személyt (kontrollcsoport) vontunk be, akik átlagéletkora 62 +- 9 év volt. Az anamnézis rögzítése után nyugalmi nyálmintát gyűjtöttünk, és megtörtént a parodontalis statust értékelő szűrővizsgálat. A rutin laboratóriumi vizsgálatok során a nyálmintákban meghatároztuk a GOT-aktivitást, a CRP- és az albuminkoncentrációt. ROC-görbe-analízissel a görbe alatti terület (AUC) értéke alapján tovább értékeltük a GOT diagnosztikai hasznosságát. Eredmények: A diabeteses betegek nyálmintáiban mért GOT-aktivitási értékek jelentősen nagyobbak voltak a kontrollcsoporthoz képest (56 [44-107] vs. 33 [14-64] U/l, P = 0,02), ugyanakkor a HgbA1c-értékek és a nyál-GOTszintek között nem volt szignifikáns összefüggés. A nyálmintákban az emelkedett GOT-értékek mégis a diabetes mellitus és a parodontitis együttes jelenlétének tulajdoníthatók, mivel azoknál a cukorbetegeknél tapasztaltunk még nagyobb GOT-aktivitást (92 [55-154] vs. 48 [31-55] U/l, P = 0,019), akiknél parodontitis (n = 13) alakult ki, ös.szehasonlítva az enyhébb fokú fogínygyulladást (gingivitis) mutató alcsoporttal (n = 5). Ezzel szemben a cukorbetegek nyálmintái a kontrollcsoporthoz képest nem mutattak jelentős eltérést a CRP- és az albuminszintekben, valamint cukorbetegségben az életkor nem befolyásolta a GOT-eredményeket (r = 0,217, P = 0,415). Végül a ROC-görbeanalízis alapján a nyálban mért GOT 49 U/l-es küszöbérték mellett képes volt elkülöníteni egymástól a gingivitises és a parodontitises alcsoportokat (AUC: 0,803, P = 0,005). Következtetés: A nyálban mérhető GOT-enzim-aktivitás potenciális laboratóriumi biomarker lehet a parodontalis folyamat hatékony vizsgálatára diabeteses betegekben.  Kulcsszavak: parodontitis, diabetes mellitus, nyálminta, biomarker, GOT