A dolgozat áttekinti a citológiai vizsgálatra épülő méhnyakszűrés alakulását Magyarországon megjelenésétől napjainkig. Megállapítja, hogy jóllehet a szervezett lakosságszűrés szervezeti feltételei biztosítottak lennének, a szűrővizsgálatok gyakorlata nélkülözi a dokumentálható eredményeket, mert a lakossági részvétel optimalizálását szolgáló személyes meghívás és követés rendszerét a szűrésre jogosultak nem veszik kellő mértékben igénybe, továbbá az elvégzett szűrés eredményeit a szolgáltatók elmulasztják a központi szűrési nyilvántartásnak jelenteni. Ennek következtében a betegbiztosító mintegy hússzor annyi térítést fizet ki "diagnosztikus citológiai vizsgálatok" (OENO 26601), mint "méhnyakszűrés" (OENO 42520) címén. A méhnyakszűrés a nőgyógyászok (kenetvétel) és a patológusok (kenetértékelés) közös feladata. Ez az egyetlen módja a szűrővizsgálaton való megjelenésről és a szűrőprogram eredményességéről való adatszerzésnek. A dolgozat számba veszi az irányelvek követését és a szűrőprogram végrehajtását akadályozó tényezőket.  Kulcsszavak: sejtvizsgálat (citológia), méhnyakszűrés, lakosságszűrés