A hipertónia és a krónikus vesebetegség (CKD) egymást erősítő hatása régóta ismert. A glomeruláris funkciót jelző (GFR) érték az öregedéssel csökken, de fiziológiás esetben ez csak a tartalék kapacitás csökkenését jelenti. Számos klinikai megfigyelés szerint a koraszülöttek, az alacsonyabb testsúllyal születettek között gyakoribb a hipertónia. A CKD hátterében kevesebb glomerulusszám, kisebb vesék állhatnak. Kórosan kis glomerulusszám esetén - amely adódhat abból, hogy kevesebb fejlődik ki, vagy jelentős számban már elpusztult - a vese kiválasztó működését hiperfiltrációval, illetve a glomerulusok hipertrófiájával kompenzálja, azonban ez hosszabb távon glomeruloszklerózishoz vezet. A renoprotektív, CKD-ban progressziót lassító kezelés közül a vérnyomás normalizálása kiemelkedően fontos, és a kedvező glomeruláris hemodinamikai hatásai miatt az antihipertenzívumok közül kiemelkednek a renin-angiotenzin-aldoszteron tengelyen ható gyógyszerek, illetve napjainkban az eredetileg antidiabetikumnak kifejlesztett SGLT2-gátlók.