Az "inkretinhatás" gondolata régóta ismert volt, és olyan kísérleti adatokon alapult, amelyek nagyobb inzulinreakciót mutattak a glükóz orális, mint intravénás adagolásakor. A dipeptidil-peptidáz-4- (DPP4-) inhibitorok vagy gliptinek az inkretinmimetikumok osztályába tartoznak, olyan szerek, amelyek szájon át szedhetők, és meghosszabbítják az endogén inkretinek felezési idejét. Az első ilyen szer, a sitagliptin 2006-ban vált elérhetővé az USA-ban. Ezek a vegyületek körülbelül 0,8%-os HbA1c-csökkenést képesek előidézni, testsúlysemlegesek, és nem okoznak hypoglykaemiát. A DPP4-gátlók voltak az első antidiabetikumok, amelyek nagy kardiovaszkuláris végpontú vizsgálatokban noninferioritást igazoltak, bár a saxagliptin esetében a szívelégtelenség miatti hospitalizáció rizikója fokozottnak mutatkozott. A GLP-1-RA és SGLT2-gátló gyógyszerek szuperioritását igazoló CVOT-adatok újraírták az irányelveket, ezzel a DPP4-gátlók jelentősége csökkenni látszik, bár a biztonságos antidiabetikus terápiában fontosak és megkerülhetetlenek napjainkban is.  Kulcsszavak: DPP4-gátlók, szív-ér rendszeri biztonság