Napjaink "test-elme" koncepciója megoldotta a "misztikus ugrás" kérdését test és lélek között, mert az ember egésze holisztikus egység, az érzelem minden sejtünkben jelen van, az organikus és pszichés eredet naiv anakronisztika, értelmetlen. Nincs egy jól meghatározott fájdalomközpont, hanem a fájdalom különböző aspektusainak a feldolgozásában részt vevő, egymást átfedő, egymással szoros és többszörös kapcsolatrendszert tartalmazó hálózat. A krónikus fájdalomállapotokban a fájdalom neuronmátrixának tartós, plasztikus átalakulása és megváltozott működése következtében a fájdalomélmény keletkezése módosul. A neurális plaszticitás következtében nemcsak a gerincvelői szinten jön létre változás, hanem magasabb szinteken is. Ugyanazon neuroplasztikus tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik agyunk változtatását és a rugalmasabb viselkedés kialakítását, bizonyos esetekben merevebb viselkedésformák kialakulását is elősegíthetik (pl. a krónikus fájdalom létrejöttét). A krónikus fájdalom tehát a neuroplaszticitás paradoxona. Éppen ezért ennek felhasználásával gyógyítható is. Írásunk erre világít rá.  Kulcsszavak: neuroplaszticitás, neuroedukáció, hipnózis