A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a non-Hodgkin-lymphoma leggyakoribb altípusa. Hagyományosan a sugárterápia (RT) volt az elsődleges kezelési mód a lokalizált betegségben szenvedők számára. Bár továbbra is terápiás opciót jelent olyan kiválasztott betegeknek, akik nem alkalmasak szisztémás terápiára, az RT-t jelenleg leggyakrabban a kemoimmunterápia utáni konszolidációs kezelésként alkalmazzák. A konszolidációs RT-t leggyakrabban rövidített szisztémás terápia lefolyása után alkalmazzák részleges választ mutató, vagy olyan betegeknél, akiknek kiterjedt betegsége ("bulky disease") vagy több kockázati tényezője van. A konszolidációs RT néhány, előrehaladott DLBCL-ben szenvedő betegnél is megfelelő, beleértve azokat is, akik kiterjedt betegséggel (>=7,5 cm) rendelkeznek. Míg sok beteg tartós remissziót ér el az elsővonalbeli terápia után, a DLBCL-ben szenvedő betegek akár 50%-a végül visszaesik. A leggyakoribb salvage kezelési lehetőségek közé tartozik a második vonalbeli kemoterápia, amelyet a nagy dózisú kemoterápia, az autológ őssejt-transzplantáció (ASCT) és a kiméra antigénreceptort (CAR) expresszáló T-sejttel végzett terápia követ. Az RT mindkét esetben használható a klinikai eredmények optimalizálására. Ez magába foglalja a konszolidációs RT alkalmazását az ASCT-n áteső, lokalizált prezentációval vagy kiterjedt betegséggel rendelkezőknél, valamint az áthidaló RT alkalmazását a CAR-T-sejtes terápiában részesülő, kiválasztott betegeknél. Az RT szintén értékes módszer minden olyan betegnél, akinek tünetes betegsége palliációt igényel.