A perinatalis időszakban a pszichés egészséget érintő zavarok közül kiemelkedően gyakori és iteratív módon a kutatások középpontjában álló kórkép a szülés utáni depresszió és szorongás. Kevésbé kerül azonban reflektorfénybe a szülés utáni és kiemelten a szülés során átélt élmények nyomán kialakuló poszttraumás stressz-zavar (PTSD). Korábban a poszttraumás stressz-zavart főként a háborús helyzetekhez kötötték, de ma már ismert, hogy különböző, az egyén számára traumatikusnak ítélt események - mint például a gyermekszülés - szintén kiválthatják. Tanulmányunk célja, hogy áttekintést nyújtson a szülés utáni poszttraumás stressz-zavar kialakulásához hozzájáruló rizikófaktorokról, a kórkép előfordulásának alakulásáról, valamint az anya-gyermek kapcsolatot nehezítő elhúzódó hatásokról. A poszttraumás stressz-zavar kezelése jelentős kihívást jelent a mentális jóllét biztosításában részt vevő szakemberek számára, és célzott, hatékony terápiás beavatkozások kidolgozását igényli, amelyek esélyt adnak az egyén számára a gyógyulásra. Azok az erőfeszítések, amelyek célja a szüléshez kapcsolódó poszttraumás stressz-zavar megelőzése, illetve a súlyos következmények enyhítése, a mai napig változásra szorulnak mind konceptuális, protokolláris, mind gyakorlati szinten. A problémacentrikus támogatás komplex kezelési módjait jelentő pszichés támaszadás lehetőségei továbbra is korlátozottak, az érintettek számára hozzáférhetőségük pedig szűkös, akárcsak a megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek elérhetősége.  Kulcsszavak: poszttraumás stressz-zavar, szülés utáni PTSD, rizikófaktorok, trauma, terápiás intervenciók