Az onkohematológia a gyógyszerfejlesztés kiemelt célterülete, az új gyógyszerek 40-50%-a rákos megbetegedések terápiájára szolgál. A korszerű onkohematológiai gyógyszerek az egy terápiába vonható betegre jutó magas költség miatt sokszor nem felelnek meg a finanszírozók tradicionális költséghatékonysági kritériumainak, különösen a Magyarországéhoz hasonló egészségügyi struktúrával és költségszinttel jellemezhető országokban. A nem költséghatékony onkológiai és hematológiai gyógyszerek elérhetővé tételét különböző támogatáspolitikai eszközök, finanszírozói mechanizmusok segítik, amelyek általában nem kizárólag ezekre a gyógyszerekre irányulnak. Vannak közöttük költség- és kockázatmegosztási megállapodások, a költséghatékonysági értékelésre irányuló módszertani korrekciók, valamint alternatív finanszírozási megoldások. Magyarországon a támogatási rendszer egyik alappillére a költséghatékonysági értékelés, hazánk azonban nemzetközi összevetésben is széles körben alkalmazza a nem költséghatékony terápiák hozzáférhetőségét segítő mechanizmusokat. A költség- és kockázatmegosztási megállapodások igen elterjedtek (tenderekben és támogatásvolumen-szerződésekben), a költséghatékonysági értékelés során 2021 novembere óta differenciált küszöbértékeket kell alkalmazni, és az egyedi méltányosság rendszere a teljes gyógyszerkiadáson belül is látványos összeget fordít nem befogadott, listaáron sokszor nem költséghatékony kezelések támogatására.  Kulcsszavak: költséghatékonyság, HTA, onkológia, hematológia, célzott terápia