A betegek eltűnése balesethez vezethet, elesés, sérülés, eltévedés lehet a következménye, ami akár a beteg életét is veszélyeztetheti. Ezért az ilyen események megelőzése fontos megoldandó probléma és kihívás. Az időskori demenciában szenvedő, valamint a pszichiátriai betegek alkotják a betegeltűnések által érintett két legnagyobb betegcsoportot, közleményünkben velük foglalkozunk. A betegek eltűnésének a demenciában jellemző formáját elkóborlásnak nevezi a szakirodalom. Élesen megkülönböztethető azoktól az esetektől, amikor a pszichiátriai betegek határozott célt követve, sok esetben tiszta tudatállapotban, önkényesen távoznak az ellátó intézményből. Az elkóborlást és az önkényes távozást jelen dolgozatban együttesen a betegeltűnés fogalmával jelöljük. Dolgozatunk célja, hogy az országos NEVES (Nem Várt események) jelentési rendszerbe érkezett adatok elemzéséből kiindulva bemutassuk a fekvőbeteg-ellátásban részesülő betegek eltűnésének, azaz elkóborlásának vagy önkényes távozásának általános okait és az azok megelőzése érdekében hozható intézkedéseket. A jelentett adatok önkéntes és anonim adatszolgáltatás keretében kerültek be az országos adatbázisba, a tanulmány elkészítéséhez 133 felnőtt eltűnésének adatait dolgoztuk fel. Az oki kutatás eredményeként 10 csoportot alkottunk az eltűnéshez vezető általános okokból, ezek a következők: a szabályozás hiányosságai; a munkatársak nem követik a szabályokat; kockázatfelmérés hiánya; nem megfelelő kockázatfelmérés; prevenciós eszközök/eljárások alkalmazásának hiánya; nem megfelelő prevenciós módszer alkalmazása; a portaszolgálat nem megfelelő működése; nem megfelelő ellátási környezet; kommunikáció hiányosságai; nem hasznosulnak a korábbi eseményekből szerzett ismeretek/ tapasztalatok. Közleményünkben bemutatjuk, hogy az egyes okok esetében milyen konkrét intézkedések segíthetik a probléma megoldását.  Kulcsszavak: elkóborlás, önkényes távozás, eltűnés, kockázatfelmérés, jelentési rendszer