A prosztatarák kuratív és palliatív kezelésére jelenleg több terápia áll rendelkezésre, amelyek gyakran kombinációban is alkalmazhatók, és segítségükkel jó onkológiai eredményesség, sokszor teljes gyógyulás érhető el. Sajnos az invazív kezelések után számos szövődmény fordulhat elő, jelentősen rontva a betegek életminőségét. Ilyen komplikáció a vizelet­inkontinencia is, amely terheléses (stressz-) inkontinencia képében leggyakrabban radikális prostatectomia, ritkábban transurethralis beavatkozások után észlelhető, azonban más típusú tünetek formájában (sürgősségi inkontinencia) elsősorban sugárkezelés következtében is előfordulhat. Az esetek döntő hányadában radikális prostatectomia a kiváltó ok, ekkor postprostatectomiás vizeletinkontinenciáról is beszélhetünk. Az invazív prosztatakezelések utáni vizelet­inkontinencia (amelybe beletartoznak a jóindulatú betegségek, pl. a benignus prosztatahyperplasia miatt végzett műtétek, invazív kezelések utáni kontinenciazavarok is) sokfélesége miatt a nemzetközi irodalomban előszeretettel használják a "prosztatakezelések utáni vizeletinkontinencia" (incontinence after prostate treatment, IPT) fogalmat is. A szerzők bemutatják a prosztatarák műtéti és sugárkezelése után kialakuló inkontinencia okait, kivizsgálását, konzervatív és műtéti kezelését. Kitérnek az inkontinenciagátló műtétek szövődményeire, azok megelőzési és kezelési lehetőségeire, továbbá azon alapvető ismeretekre, amelyek minden urológus számára nélkülözhetetlenek ezen új műtéti eljárásokkal operált betegek mindennapi gondozása során.  Kulcsszavak: prosztatarák, vizeletinkontinencia, kezelés