Az arthritis psoriatica kezelésére számos biológiai és célzott szintetikus betegségmódosító szer (DMARD) áll rendelkezésünkre. A terápiás cél eléréséhez rövid és hosszú távon is szükség lehet biologikumváltásra, azonos, illetve eltérő támadáspontú szer bevezetésére. A szerzők megvizsgálták az általuk gondozott arthritis psoriaticában szenvedő betegek klinikai jellemzőit, a gondozásuk során alkalmazott egyes biológiai terápiák effektivitását, illetve a terápiaváltáshoz vezető leggyakoribb okokat. A vizsgálatba bevont 66 beteg átlagosan 13,9 éve áll biológiai terápiás kezelés alatt. Az utánkövetési idő (14,5+-8,4 év) alatt a betegeknél átlagosan 1,69 biológiai terápiát alkalmaztak. Leggyakrabban - 97 alkalommal - az első vonalbeli TNF-alfagátlókat. IL-17A-gátlót összesen 12 alkalommal, míg IL-12/23 gátló készítményt 3 alkalommal. A célzott szintetikus DMARD-ok közül JAK gátló 1 esetben került bevezetésre. Az elsőként indított biológiai terápiát a betegek 60,6%-a (40 beteg) kapja jelenleg is jó effektivitással, átlagosan 5,9 éve folyamatosan. A betegek 39,4%-ánál (26 beteg) került sor terápiaváltásra. Másodikról harmadik biologikumra való váltásra 14 betegnél, negyedik biológiai terápia bevezetésére 6 betegnél került sor. További 2 beteg esetében egy ötödik biologikumra is szükség volt a terápiás cél elérésének érdekében. A terápiaváltáshoz vezető leggyakoribb ok a primer vagy szekunder hatás-vesztés, illetve mellékhatás kialakulása volt. A biologikum kiválasztásánál figyelembe kell venni a betegség súlyosságát, a különböző domének dominanciáját, az extraskeletális érintettséget, társbetegségeket és a beteg egyéni igényeit egyaránt. Kiemelten fontos a biologikummal kezelt betegek hosszú távú, szoros monitorozása a terápiamódosítás szükségességének időben történő felismeréséhez.  Kulcsszavak: arthritis psoriatica, biológiai terápia, terápián maradás