A szisztémás lupus erythematosus (SLE) heterogén megjelenésű krónikus autoimmun megbetegedés, amely számos szervet érinthet. Kezelése a kórkép változatossága és komplexitása miatt individualizált stratégiát igényel, amely a betegség-aktivitás csökkentésére, a fellángolások megelőzésére és az életminőség javítására irányul. A célértékre törekvő kezelés mára széles körben elfogadott irányelvvé vált. Az antimaláriás szerek minden betegnél megfontolandó háttérterápiának számítanak, ehhez rendszerint más gyógyszerek hozzáadása szükséges, ilyenek a glükokortikoidok, a hagyományos immunszuppresszió szerei és a biológiai terápiák. A farmakológiai kezelés lehetőségeit különböző nem gyógyszeres beavatkozások egészítik ki. A közelmúltban két új szert (voclosporin és anifrolumab) hagytak jóvá SLE-ben. Az elmúlt évtizedek előrelépései ellenére kezelése ma is kihívást jelent, amihez az elérhető gyógyszerek toxicitása is hozájárul. A háttérben álló molekuláris mechanizmusok pontosabb megértésével lehetőség nyílhat új terápiás célpontok azonosítására és a precíziós medicina alkalmazására.  Kulcsszavak: szisztémás lupus erythematosus, célértékre törekvő kezelés, antimaláriás szerek, glükokortikoidok, immunszuppresszív szerek, célzott terápia