A JAK-gátlókat (JAKi), ezen belül a tofacitinibet, a baricitinibet, az upadacitinibet és a filgotinibet egyre szélesebb körben alkalmazzák a rheumatoid arthritis (RA) kezelésében. Az utóbbi időben számos kérdés merült fel a biztonságosságukkal kapcsolatban, különösen miután a hatóságok útmutatást adtak ki arra nézve, hogy ezeket a szerek bizonyos betegekben történő alkalmazása óvatosságot igényel. A JAKi-k regisztrációs klinikai vizsgálatai és regiszter adatai nem mutatták a major kardiovaszkuláris (CV) események (MACE), vénás thromboembolia (VTE), rosszindulatú daganatok, illetve súlyos fertőzések (a herpes zoster kivételével) fokozott kockázatát a biologikumokkal szemben. Az ORAL Surveillance vizsgálatba 50 év feletti, legalább egy CV-rizikófaktorral rendelkező RA-betegeket vontak be. Ebben a vizsgálatban a tofacitinib statisztikailag nem volt rosszabb, mint a tumor nekrózis faktor inhibitorok (TNFi) a MACE és a malignitások előfordulása tekintetében. Az adatok további post-hoc elemzése kimutatta, hogy a 65 év feletti életkor, a magas kiindulási (V-kockázat, a dohányzás, a tartós gyulladás, az alapbetegség fennálló aktivitása és a CV társbetegségeinek elégtelen kezelése mind növeli a kockázatot. Az említett biztonságossági intézkedéseket helyesen kell értelmezni és alkalmazni anélkül, hogy elégtelenül kezelnénk azokat a betegeket, akiknek előnyös lehet a JAKi vagy biológiai kezelés. Ugyancsak nem kívánatos felesleges előzetes vizsgálatok végzése. Mint mindig, ezen szerek előnyeit és kockázatait, a kezelési célokat, a költségeket és a betegpreferenciákat meg kell beszélni a pácienssel.  Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, JAK-gátlók, tofacitinib, baricitinib, upadacitinib, filgotinib, társbetegségek, ASCVD, rosszindulatú daganatok, vénás thromboembolia, fertőzés