Az invazív gombafertőzések (többek között: Candida spp., Aspergillus spp., Pneumocystis jirovecii, Cryptococcus spp.) korai felismerése, illetve egyes esetekben elkülönítésük a kolonizációtól fontos, de a kategorikus döntés nem mindig könnyű. A gombák sejtfalát felépítő poliszacharid-vegyületek (glükánok, mannánok) mérése rendszerint nem jár többletinvazivitással, ugyanakkor hasznos információt képes adni az invazív fertőzésről. Az Aspergillus spp. galaktomannán sejtfalantigénjeit a klasszikus szerológia módszereivel mutatjuk ki. Az 1,3-ß-D-glükán a Zygomycetes és a Cryptococcus spp. kivételével fontos és nagy mennyiségben termelődő sejtfalösszetevő. Kimutatásának standard módszere a tőrfarkú rák amoebocytáinak lizátumában végbemenő koagulációs folyamat kvantitatív mérése vagy ennek módosított változata, tehát nem klasszikus szerológiai (antigén-antitest kapcsolaton alapuló) módszer. Mindkét marker kimutatására számos új, illetve továbbfejlesztett módszer és termék jelent meg az utolsó európai, illetve amerikai irányelvek publikálása óta, és hatékonyságukról is egyre több biztató adatot kapunk. Érdemesnek láttuk ezeket feldolgozott formában a szakmai közösség elé tárni, hogy ezzel megkönnyíthessük a diagnosztikus lehetőségek áttekintését és a várható hatékonyság felmérését. Munkánkban kitérünk esetlegesen szóba jövő további antigén- és antitestalapú vizsgálati lehetőségekre is, amelyek mérsékelt égövön relevanciával bírhatnak.  Kulcsszavak: aspergillosis, 1,3-ß-D-glükán, galaktomannán, gombafertőzések diagnosztikája