A korai, T1-es és T2-es stádiumú glottikus gégedaganatok optimális terápiája a CO2-lézerrel végzett chordectomia, amely műtéteket a kimetszés mértékének megfelelően hat fő csoportba soroljuk. A beavatkozás után megváltozik a gége felépítése, és romlik a hang. A létrejött szövethiányt a gége öt különböző kompenzációs mechanizmussal pótolhatja. A különbség, hogy a hangképzés mely struktúrák rezgése által valósul meg. A hang visszanyerésére, javítására, az optimális kompenzáció elérésére intézményünkben csőfonációs hanggyakorlatokat alkalmazunk. A félig zárt fonációs technika alkalmazása során nő a toldalékcső akusztikus ellenállása, illetve a gégére visszaható rezonancia jön létre, amiknek következtében a hang képzése kisebb izomfeszüléssel és kevesebb levegőáramlással történik. Hét, chordectomián átesett beteget vizsgáltunk 10 hét különbséggel, miközben csőfonációs hanggyakorlatokat végeztünk. A diszfónia súlyosságát a kezelés előtt és 10 hét után szubjektív voice handicap index (VHI), illetve ÉLREM (érdesség/levegősség/rekedtség/erőtlenség/megerőltetettség) skálákkal határoztuk meg. Az objektív vizsgálóeljárások közül a hang akusztikai analízisét, a gége endoszkópos megfigyelését, valamint a maximális fonációs idő (MPT) mérését végeztük el. A kezelés után kapott értékek nagyrészt javultak, a hang akusztikai analízise során kapott Jitter- és Shimmer-mutatók a rekedtség csökkenését jelezték, a harmonic to noise ratio (HNR) érték hétből öt esetben nőtt. A VHI kitöltése kapcsán és ÉLREM-meghatározással minden betegnél javulást tapasztaltunk. Endoszkóppal négy betegnél láttuk a kompenzáció fokának javulását. Mindezek arra utalnak, hogy chordectomia után a csőfonációs gyakorlatok alkalmasak a hang képzésének optimalizálására.  Kulcsszavak: chordectomia, csőfonáció, glottistumor, hanganalízis, voice handicap index