A nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2)-gátlók előnyös szív- és érrendszeri hatását számos nemzetközi vizsgálat igazolta. Az EMPA-REG OUTCOME posthoc analízisében az empagliflozin mellett megnőtt hematokritértéket 52%-ban hozták összefüggésbe a kedvező kardiovaszkuláris hatással. A szerzők az SGLT-2-gátló mellett fellépő reverzibilis polyglobuliára hívják fel a figyelmet esetismertetésükkel. A klinikán gondozott 64 éves férfi beteg anamnézisében 25 éve ismert 2-es típusú diabétesz, hipertónia, dyslipidaemia, obezitás, májsteatosis szerepelt. A szövődmények közül diabéteszes neuropathia, nephropathia (hiperfiltráció, macroalbumínuria) és koncentrikus balkamra-hipertrófia volt jelen. A magasabb kardiovaszkuláris kockázat, az idült vesebetegség és társbetegségei miatt a betegnél SGLT-2-gátlót indítottak 2015-ben. A beteg 2,5 éves rendszeres követése során a glikémiás értékek javultak, a kiindulási hemoglobin (Hb) Al, értéke 7,9%-ről 5,4%-ra csökkent, ezzel egyidejűleg a Hb-koncentráció egyértelmű növekedését észlelték, a kezdeti Hb értéke 148 g/l-ről 170 g/1-re, majd 190 g/1 értékre nőtt. A polyglobulia primer és egyéb szekunder okait kizárták. A jelentős polyglobulia (Hb: 190 g/1) és annak esetleges következményei miatt az SGLT-2-gátlót elhagyták 5,5 éves kezelést követően. Másfél hónap múlva fokozatosan csökkenő Hb-szinteket figyeltek meg (Hb: 188 g/1,170 g/1,161 g/l). Az SGLT-2-gátlók növelhetik a vörösvértest-képződés hatékonyságát, feltehetően az inzulin- és az eritropoetin-rezisztencia csökkentése, illetőleg az eritropoetin-szekréció növelése révén. Az erythropoesis fokozódása hozzájárulhat az SGLT-2-gátlók kardiovaszkuláris mortalitást csökkentő hatásához, ugyanakkor a hematokrit nagyarányú növekedése már ártalmas is lehet, és ez a kezelés elhagyásával visszafordítható.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, eritropoetin, polyglobulia, SGLT-2-gátló