Bevezetés: Az epilepszia krónikus agyi betegség, amelynek kezelése elsősorban antiepileptikus gyógyszerekkel történik. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a gyógyszerrezisztens epilepsziás páciensek társas támogatásának feltérképezése, illetve az affektív tényezők, azon belül a depresszió és a szorongás vizsgálata és összehasonlítása volt az egészséges kontrollszemélyek állapotával. Módszer: Kutatásunkba összesen 34 vizsgálati személyt vontunk be (22 nő és 12 férfi; életkoruk: 21-66 év [M = 43,1, SD = 14,0]). A vizsgálatban 17 személy gyógyszerrezisztens epilepsziás páciens (13 nő és 4 férfi; életkoruk: 21-66 év [M = 46,6, SD = 13,5]) és 17 illesztett kontrollszemély (9 nő és 8 férfi; életkoruk: 23-59 év [M = 39,6, SD = 14,1]) vett részt. Az alkalmazott kérdőívek: Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS), Caldwell-féle Társas Támogatás Skála (SDS). Eredmények: A vizsgált mintában a depresszió és a társas támogatás mértéke fordított összefüggést mutatott. A depresszió nagyobb mértéke szignifikáns kapcsolatban áll a kisebb társas támogatással: nehéz élethelyzetben (rs [15] = -0,498, p<0,003), gyakorlati támogatásban (rs [15] = -0,622, p<0,001), illetve azzal, hogy hány emberrel áll kapcsolatban a vizsgált személy (rs [15] = -0,513, p<0,002). A HADS-összpontszám alapján szignifikáns különbség mutatkozott a gyógyszerrezisztens epilepsziás és a kontrollszemélyek között (t [24,4] = 3,40, p = 0,002, d = 1,16). Megbeszélés: A szociális közeg megtartó és segítő szerepe alapvető jelentőségű a krónikus gyógyszerrezisztens epilepsziás betegek ellátásában. A társas támogatás hiányában a depresszió mértéke jelentős növekedést mutat, ami tovább rontja a páciensek életminőségét. Következtetés: Pilotkutatásunk eredményei rávilágítanak a probléma időszerűségére, így elősegítheti a gyógyszerrezisztens epilepsziás betegek részletes neuropszichológiai diagnosztikáját, ezáltal növelve a terápiás hatékonyságot.  Kulcsszavak: gyógyszerrezisztens epilepszia, hangulatzavarok, szorongásos zavarok, társas támogatás