A személyek közt jelentős különbségek vannak abban, hogy ki milyen pontosan képes feldolgozni a proprioceptív információt. Ezt a képességet proprioceptív pontosságnak nevezzük. A propriocepiónak számos aspektusa létezik: a statikus ízületi pozíció, a mozgáspálya, a mozgásgyorsaság, az erőkifejtés, az izomfeszülés, valamint tárgyak súlyának és alakjának észlelése. A pontosság mérésére alkalmazhatók a reprodukciós (beigazítás módszere), a diszkriminációs (konstans ingerek módszere), illetve a detekciós mérések (határok módszere) is. Számos kutatás fedezett fel együttjárást a sportteljesítmény és a pontosság közt, például pozitív korrelációt találtak az elért legmagasabb eredménnyel, valamint számos sportág esetén a dobási teljesítménnyel. A gyengébb pontosság rizikófaktort jelent a sérülések szempontjából. Összességében a proprioceptív pontosság mérése kiváló eszközt jelenthet a sportági kiválasztás, illetve a sérülések rizikójának felmérése szempontjából. Gyakorlati szempontból is fontos megjegyezni, hogy a pontosságot mérő különböző tesztek empirikus eredmények alapján nem mutatnak együttjárást, illetve ugyanazon teszt esetén különböző ízületek közt sem feltételezhetünk korrelációt. Ezzel összhangban számos esetben figyelhető meg disszociáció a különböző tesztekkel mért pontosság és a sportteljesítmény kapcsolata esetén. A proprioceptív pontosság mérése által értékes információt kaphatunk mind a sportági kiválasztás, mind a fejlesztés, mind a rehabilitáció szempontjából, azonban a mérési módszert mindig fontos az adott sportág jellegzetességeihez igazítani.  Kulcsszavak: propriocepció, proprioceptív pontosság, kiválasztás, rehabilitáció, sérülés