Összefoglalás: A szuicid viselkedés megelőzése szempontjából kiemelt jelentősége van az akut szuicid veszély felismerésének, ezért napjainkban a szuicidológiai kutatások egyik legfontosabb célja a szuicid cselekményhez vezető lélektani állapot jellemzőinek pontosabb felderítése. A klasszikus rizikófaktorok gyakran feltárhatók a szuicid gondolatok hátterében, azonban nem alkalmasak arra, hogy kiszurjék azokat, akik a gondolataikat tettre fogják váltani. Mivel nagyon sokan küzdenek öngyilkossági gondolatokkal, ezért különösen fontos kérdés, hogy miért, hogyan és mikor követi a szui cid gondolatot öndestruktív cselekmény. Ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében írásomban a legújabb szuicidológiai szakirodalom alapján tekintem át a preszuicidális lelkiállapot tünetcentrikus modelljeit, hangsúlyozva "az ideation to action" megközelítések jelentőségét. Összefoglalom a preszuicidális állapot pszichológiai, interperszonális és neurobiológiai jellemzőit, kiemelve az öngyilkosság elkövetésére való képesség háttértényezőit. A preszuicidális lelkiállapot új modelljei komoly előrelépést jelentenek az öngyilkossági krízis jellemzőinek felderítésében és - a klasszikus rizikófaktorokon túl - a szuicid rizikó pontosabb értékelésében, a szuicid viselkedés eredményesebb predikciójában és így a hatékonyabb segítségnyújtásban is. Az öngyilkossági cselekmény elkövetéséhez vezető lelkiállapot jellemzőivel kapcsolatos kutatások fontos információkkal gazdagíthatják a szuicid viselkedés hátterében álló testi, központi idegrendszeri és lélektani folyamatokkal kapcsolatos ismereteinket. Ez nagy jelentőségű a szuicid veszélyben lévő pácienseink kiszurése és adekvát kezelése szempontjából. Kulcsszavak: öngyilkosság, szuicid gondolatok, öngyilkosságra való képesség, pszichológiai és neurobiológiai faktorok