Az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy a halmozott kardiális rizikófaktorok társulása nem véletlenszerű, legtöbbször közös etiológia okozza jelenlétüket, együttes fennállásuk ugyanakkor az egyes rizikófaktorok kockázatnövelő hatását megsokszorozzák, emiatt indokolt a metabolikus szindróma elnevezés. Kezelése komplex: a rendkívül fontos életmódbeli (nem-gyógyszeres) beavatkozások mellett korszerű vérnyomáscsökkentő kombinációk, erélyes antilipémiás és antidiabetikus kezelés szükséges a korai CV események elkerülése érdekében. Nem kérdés, hogy metabolikus szindrómában is alapvető szerepe van a RAAS-gátlóknak (ACE-inhibitorok, ARB-k), és a Ca-antagonistáknak. Mivel a kórkép alapvető jellemzője a szimpatikus idegrendszer túlműködése, elkerülhetetlen a ß-blokkolók alkalmazása, azonban nem szerencsés a klasszikus béta-blokkolók alkalmazása kedvezőtlen metabolikus profiljuk, valamint a vazokonstriktor hatásuk miatt. Ugyanakkor a legkorszerűbb vazodilatátor ß-blokkolókat (carvedilol, nebivolol) érdemes használni diabéteszben, illetve metabolikus szindrómában egyaránt. Ellentmondásosabb a tiazidok helye, számos ajánlásban - éppen metabolikus szempontból - a tiazidszerű diuretikumokat preferálják. Még érdekesebb az SGLT2-gátlók szerepe, amelyeket akár a legújabb vérnyomáscsökkentő csoportnak nevezhetünk, holott eredetileg antidiabetikumként lettek bevezetve.  Kulcsszavak: metabolikus szindróma, inzulinrezisztencia, szimpatikus túlműködés, vazodilatátor béta-blokkoló, tiazidszerű diuretikum, SGLT2-inhibitor