Tekintettel az antibiotikumokkal szembeni folyamatosan növekvő rezisztenciára, a mindennapi gyakorlatban az empirikus antibiotikumhasználat lehetőség szerinti visszaszorítására van szükség. A lokálisan alkalmazható antiszeptikumok egyik jelentős előnye, hogy aspecifikus hatásuknak köszönhetően kisebb eséllyel alakul ki a hatóanyagukkal szemben rezisztencia. Emellett a lokális alkalmazásnak köszönhetően nagyobb koncentrációban is alkalmazhatók. Mindamellett az antiszeptikumok használata is kihívást jelent a mindennapi klinikai gyakorlatban, ideértve a tűrőképességet, a lebomlás vagy az esetleges toxicitas, mellékhatások lehetőségét. A jelen összefoglaló közlemény célja, hogy összehasonlítsa a klinikai gyakorlatban elérhető fő antiszeptikumok - mint az oktenidin-dihidroklorid, a povidonjód, a hidrogén-peroxid, az izopropil-alkohol és a klórhexidin - alapvető tulajdonságait és használhatóságát. Ennek kapcsán az egyes hatóanyagok antimikrobás tulajdonságait, a velük szembeni lehetséges rezisztenciákat, sebgyógyulásra kifejtett hatásaikat és használatuk során a bőrfelszínen kialakuló reakciókat és az egyéb mellékhatásokat vetjük össze.  Kulcsszavak: oktenidin-dihidroklorid, povidon-jód, hidrogén-peroxid, klórhexidin, izopropil-alkohol