Láthatatlan (EKG) nyomon: kardiogén, neurogén vagy iatrogén syncope? / Miklós Márton [et al.]
Bibliogr.: p. 618. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.26430/CHUNGARICA.2023.53.6.614
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2023. 53. évf. 6. sz., p. 614-618. : ill.
Ismeretlen eredetű eszméletvesztés esetén nehézséget jelenthet a kardiológiai és a neurológiai etiológia elkülönítése. Egy 44 éves nőbeteg esetét mutatjuk be, akinek anamnézisében 10 éves különbséggel 2 éjszakai konvulzív rosszullét szerepelt. Alapellátásában végzett 24 órás Holter-EKG-n rövid, polimorf, nem tartós kamrai tachycard epizódok kerültek leírásra, amelyek alapján családorvosa - kardiogén eredetet feltételezve - a beteget közvetlenül elektrofiziológiai felvételre referálta. A beteg felvételekor levetiracetám és lamotrigin terápiában részesült. A rosszullétek hátterében felmerült az epileptogén eredet és a kardiogén syncope lehetősége is, valamint a lamotrigin proaritmiás hatása. Az elvégzett neurológiai vizsgálatok alapján az epilepszia fennállása nem tűnt valószínűnek, de azt biztosan kizárni sem lehetett. A kardiológiai képalkotó vizsgálatok strukturális vagy miokardiális eltérést kizártak. Ergometria során monomorf, néha kapcsolt formában is megjelenő kamrai extrasystolia volt provokálható. Irodalmi adatok alapján felvetődött a lamotrigin nátriumcsatorna-betegséget demaszkírozó hatása is, így ajmalintesztet végeztünk, amely során 1-es típusú Brugada-jel, illetve kamrai extraütések és polimorf nem tartós kamrai tachycard epizódok jelentek meg. Tekintettel a típusos éjszakai agonális légzésre és az indukálható EKG-eltérésekre, Brugada-szindróma diagnózisa alapján, subcutan-ICD-beültetést végeztünk. Kulcsszavak: nátriumcsatorna-betegség, epilepszia, nocturnalis agonális légzés, subcutan-ICD