A szubkután ICD (S-ICD) a hagyományos transzvénás ICD (TV-ICD) hátrányainak kiküszöbölése céljából került kifejlesztésre. A 2009-ben történt bevezetése óta eltelt évek alatt számos klinikai tanulmány igazolta az S-ICD-rendszer hatékonyságát és biztonságosságát. Ezen klinikai vizsgálatok eredményei alapján ma már mind az európai mind az amerikai ajánlásokban helyet kaptak az S-ICD alkalmazásának irányvonalai. Időközben az S-ICD-rendszer mind felépítésében, mind a ritmuszavar diszkriminációt célzó algoritmusok tekintetében jelentős fejlődésen ment keresztül, valamint a beültetés technikája és a beültetés során alkalmazott aneszteziológiai módszerek is fejlődtek, egyszerűsödtek. Mindezeknek köszönhetően mára az S-ICD-beültetés közel mindennapos gyakorlattá válhatott, és mind a sebészi, mind az elektrofiziológiai jellegű szövődmények aránya jelentősen mérséklődött. Ugyanakkor a mai napig továbbra sem megoldott az S-ICD-t viselő betegek antibradycardia és antitachycardia ingerlése, amelynek megoldása a közeljövő legfontosabb feladata az S-ICD-rendszerek tekintetében. Jelen összefoglaló célja a modern S-ICD-terápia bemutatása a legújabb nemzetközi klinikai vizsgálatok tükrében. Kulcsszavak: szubkután ICD, hirtelen szívhalál, kamrai ritmuszavarok