Célkitűzés: Célunk volt a videóhívással támogatott diszpécser által asszisztált újraélesztés (V-CPR) hatékonyságát feltárni, és összevetni a szabványos telefonon keresztül irányított diszpécser által asszisztált újraélesztés (T-CPR) és az önállóan végzett újraélesztés (E-CPR) minőségével. Feltételeztük, hogy a videóképpel kiegészített kapcsolat javítja az újraélesztés minőségét, illetve segíti a hibák korrekcióját, ezáltal egy hatékonyabb laikus által végzett újraélesztést tudnak biztosítani a résztvevők. Adatok és módszerek: A vizsgálatba 150 fő 18-25 év közötti egyetemista került be, akik nem rendelkeztek egészségügyi végzettséggel. A felmérést Szombathelyen az ELTE Savaria Egyetemi Központban végeztük 2022 novemberében. A bevont személyeket három különböző csoportba osztottuk be véletlenszerűen: E-CPR (n=50 fő); T-CPR (n=50 fő); V-CPR (n=50 fő). Az adatgyűjtés egy előzetes és utólagos kérdőívvel, illetve egy újraélesztési szimulációs vizsgálattal történt. Eredmények: A mellkaskompressziók végzése során a V-CPR csoport résztvevői 96%-ban a helyes kéztartást alkalmazták, ami szignifikánsan jobb eredmény, mint a T-CPR csoportban (p<0,05). A mellkaskompresszió frekvenciája a V-CPR csoportban átlagosan 101 +-17,4 volt percenként, szignifikánsabb jobb, mint az E-CPR és T-CPR csoportokban (p<0,05). A mellkaskompresszió mélysége V-CPR csoportban átlagosan 41,8 +- 10,0 mm volt, ezt a szempontot vizsgálva csak a T-CPR csoporttal szemben mértünk szignifikáns eltérést (p<0,05). Következtetések: A V-CPR csoportban volt a legjobb a mellkaskompressziók frekvenciájának, valamint az alkalmazott kéztartásnak a helyes aránya, így ebben a tekintetben az új technológia hasznosnak tekinthető. Ugyanakkor a résztvevők a videókép alapján kapott instrukciók ellenére sem tudták elérni az ajánlásokban megfogalmazott mélységet, így további vizsgálatokra lehet szükség a témában.  Kulcsszavak: elsősegélynyújtás, újraélesztés, videóhívás, diszpécser asszisztált újraélesztés, laikus