A cardiovascularis betegségek továbbra is magas morbiditási adatai a "maradék" rizikótényezők feltárását indokolják. Az embrionális fejlődés folyamán a cardiovascularis szervek, a csont, az izomzat, a vese, a zsírszövet a mesodermából fejlődnek ki, a sejtvonalak között fennmaradó humorális és mechanikus kommunikáció részben magyarázatot ad a maradék cardiovascularis rizikó jelenségére, részben pedig új terápiás célpontok körvonalazódásához vezet. Az osteoporosis és az atherosclerosis patogenezisének közös faktorai közül az inflammatio emelhető ki, ami érthetővé teszi a biológiai terápiás kezelés előnyös hatásait. A Klotho-rendszer és az AGE-RAGE tengely az életkorral ös.szefüggő szisztémás változásokért felelős. A kardiokinek, miokinek, oszteokinek, adipokinek és hepatokinek az egyes szervek közötti komplex kölcsönhatások molekuláris mediátorai. Elsősorban a diabetológiában már használt GLP-1RA és SGLT2i gyógyszercsoportok kardiorenoprotektív hatásai a szisztémás kedvező effektus részjelenségét képezik. Hasonlóan a mineralokortikoid receptorok finerenonnal történő blokkolása generalizált antiinflammatorikus, antioxidáns és antifibrotikus hatású. A rendszeres testmozgást eddig is javasoltuk a cardiovascularis betegek számára, most azonban egyre több olyan mechanizmus válik ismertté, amely kiemeli a vázizomzat szerepét a szervezet egész anyagcseréjének szabályozásában. A diétával együtt alkalmazva egyszerű és hatásos módszert jelenthet a cardiovascularis betegségek progressziójának mérséklésében.  Kulcsszavak: cardiovascularis maradék rizikó, mesodermalis kommunikáció, miokin, kardiokin, osteoporosis