BEVEZETÉS - Háromrészes cikksorozatunk befejező részében a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulanciája klinikai modelljét kísérő tudományos nyomon követés első empirikus eredményeit ismertetjük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az adatfelvétel 2018. július 1. és 2020. december 31. között történt. A 30 hónap során 608 esetről nyertünk kutatási adatokat az orvosi anamnézis kérdőívvel és a betegútról szóló dokumentációkkal. A teljes mérőeszközrendszer leírása cikksorozatunk előző, második részében olvasható. EREDMÉNYEK - A kutatási programba 307 fiú és 301 leány adatai kerültek, átlagos életkoruk 16,20 +- 8,83 hónap volt. A tünetek eloszlása szerint a következő problémákkal találkoztunk: evészavar (n = 501), alvászavar (n = 214), evéssel és alvással is összefüggő nehézségek együtt (n = 111). Az ambulanciát a legtöbb család házi gyermekorvos (n = 234) és egyéb szakorvos (n= 211) irányítására kereste fel. Az ambulancia programjában a gyermekgyógyá szati orvosi vizsgálat és konzultáció mind a 608 esetben megtörtént. A betegút során a családok gyógypedagógussal (n = 248), pszichológussal (n = 154) és dietetikussal (n = 176) is találkoztak. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeinket a nemzetközi szakirodalmi adatokkal összehasonlítva, az evés- és alvászavarok problémájának menedzselésében hasonló diagnosztikai és intervenciós szempontokat találunk. Eredményeink alapján az ambulancia által biztosított interdiszciplináris teammunka hatékony eszköznek bizonyul a koragyermekkori evés- és alvászavarok ellátásában.  Kulcsszavak: Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulancia, tudományos nyomon követést leíró statisztikai eredmények, diagnosztikai és intervenciós betegút, gyermekgyógyászati biopszichoszociális konzultáció, interdiszciplináris munkacsoport