A tüdőrák hazai előfordulása viszonylag jelentős, incidenciája hasonlít más középeurópai országok átlagához. Ahhoz, hogy a betegek életkilátásai jelentősen javuljanak, a legjobb megoldás a korai diagnosztika, azaz a szűrés, amelynek klinikai szempontból eredményes módszere a kis dózisú komputertomográfia. A nemzetközi és hazai szakmai ajánlások ellenére szervezett, országos szintű tüdőrákszűrés egyelőre kevés helyen történik a világon. Egy szervezett, népegészségügyi célú szűrési program bevezetésekor a bizonyított hatásosság mellett a rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás, infrastruktúra, valamint a gazdasági szempontok figyelembevétele is szükséges. Magyarországon a jelenlegi helyzethez képest (nincs szervezett, általános népességi szűrés) az 55-74 éves dohányosok évenkénti, kis sugárdózisú komputerto mográfiával történő szűrése tűnik költséghatékony megoldásnak: egy minőségi életév megvásárlása valamivel kétmillió forint felett van. A szűrés utáni első években ugyan dominál a többletköltség, hiszen mind a korai, mind a késői stádiumúak között több a kezelendő beteg, a tizedik év után azonban a rendszer költségmegtakarítóvá válhat. Egy régiókra és/vagy társadalmi csoportokra specifikált tüdőrákszűrés az egészségügyi erőforrások méltányos elosztását támogathatná. Ehhez azonban jól szer vezett, célzott és rendszeres kampányok szükségesek. A nemzetközi példák jól mutatják, hogy egy hatékony szűrőprogram implementációjának két kulcsa van: a mo nitorozás és az intézményi háttér.  Kulcsszavak: tüdőrák, szűrés, alacsony dózisú komputertomográfia, egészségügyi technológiaértékelés, egészségpolitika, költséghatékonyság