Az idősödő tüdő szerkezeti változásai, az immunrendszer öregedése (immunoszeneszcencia) és a légúti nyálkahártya gyulladásos elváltozásai miatt az idősek hajlamosabbak obstruktív légúti betegségekre, így az asztma nem ritka a 65 év felettieknél sem. Az időskori asztma (IA) jelentős terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre a mortalitás és a morbiditás, valamint a kiadások tekintetében. A klinikusok közül sokan nem ismerik fel az IA-t, ezért gyakran nem megfelelő kezelést írnak elő. Ebben az áttekintésben három kulcskérdést teszünk fel, amelyek gyakran felmerülnek az IA diagnózisa és kezelése során: 1) Tényleg más az IA? 2) Hogyan tudjuk megfelelően diagnosztizálni az IA-t? 3) Vannak-e az IA-ra jellemző kezelési és gondozási stratégiák? A legújabb tanulmányok alapján próbáljuk megválaszolni a kérdéseket: 1) A késői megjelenésű IA klinikai jellemzőiben és kórmechanizmusában különbözik a nem IA-tól, ezért az IA további fenotípusos és endotípusos jellemzésére van szükség. 2) Időskorban az asztma túl- és aluldiagnosztizálása csökkenthető, ha megfelelően elvégzik az objektív diagnosztikai lépéseket. 3) Ösztönözni kell az inhalációs kortikoszteroid (ICS) óvatos felírását IA esetén, emellett multiplex megközelítésre van szükség az IA akut exacerbációinak csökkentése érdekében, amely magában foglalja az orvosi tudatosság növelését, az inhalációs eszközhasználat betanítását és ellenőrzését, a megfelelő adherenciát és a diétás hiányok korrigálását egyaránt.