Célkitűzés: A tanulmány célja négy fő orvosetikai alapelv mentén tárgyalni a petesejtek krioprezervációjának relevanciáját, annak bioetikai, szociológiai hátterét, továbbá társadalmi-gazdasági hasznosságát. Anyag és módszer: Releváns hazai és nemzetközi tanulmányok eredményeinek és a magyar jogszabályi környezet leíró jellegű bemutatása. Eredmények: A nők átlagos életkora az első gyermek születésekor az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, ugyanakkor az életkor előrehaladtával csökken a termékenység. A gyermekvállalás kitolódása nem új jelenség, gyökerei a társadalmi-gazdasági változásokban, a modern társadalom sajátos szerveződésében, továbbá a reproduktív egészség terén elégtelen tudásszintben rejlenek. A nők 35 éves kora előtt elvégzett petesejtfagyasztás biztonságos eljárás, a termékenység megőrzésének egy hatékony prevenciós eszköze, amellyel a nők reális esélyt kapnak a későbbi gyermekvállalásra akkor is, amikor ez saját ivarsejttel már nem lenne lehetséges. A spermafagyasztással ellentétben a szociális petesejtfagyasztás lehetősége nem biztosított hazánkban. A nemi esélyegyenlőség szempontjából tehát ennek biztosítása a reproduktív igazságosság felé tett fontos lépésnek tekinthető. Gazdasági haszna, hogy fagyasztott petesejtek felhasználásából létrejövő embriók beültetése költséghatékonyabb és eredményesebb megoldás 40 éves kor felett, mint friss ciklusból lombikkezelést végezni. A fel nem használt ivarsejtek továbbá felajánlhatók donációs célokra is. Következtetések: A szociális petesejtfagyasztás habár nem garancia a későbbi gyermekvállalásra, mégis hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb nő maradjon gyermektelen a kitolódott gyermekvállalás miatt. A fentiek mellett elengedhetetlen továbbá a fiatal lakosság reproduktív egészséggel kapcsolatos ismeretének bővítése is.  Kulcsszavak: termékenység, meddőség, preventív petesejtfagyasztás, szociális fagyasztás, késői gyermekvállalás, termékenység megőrzése