Bevezetés: A statisztikai mutatóknak köszönhetően naprakész adatokkal rendelkezünk hazánk daganatos megbetegedéseiről. Ugyanakkor, amikor egy-egy megbetegedés tekintetében közép és hosszú távú megelőzési stratégiát kívánunk kidolgozni, nem elegendők az epidemiológiai mutatók. Fontos, hogy az ezek mögött meghúzódó folyamatokat is érzékeljük. Célkitűzés: A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a méhnyak rosszindulatú daganatos megbetegedésén keresztül a térbeli eltérések jelentőségéről, valamint hogy az egészségföldrajzi kutatások miként tudják hatékonyan támogatni a mindennapi prevenciós tevékenységet. Hazánkban az egészségföldrajz mintegy 40 éves múltra tekint vissza, amely egy tudományterület életében nem nevezhető hosszúnak. Bár előzményei utolérhetők az orvos- és egészségügyi földrajzban, mégis komplexitása messze túlmutat azokon. Az egészségföldrajz multi- és interdiszciplináris területként igyekszik az egészségi állapothoz és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó térbeli-földrajzi kérdésekkel foglalkozni (1). Ezen megfogalmazásból is látszik, hogy egy-egy egészségi állapotjellemző esetében jelentős egyenlőtlenségek léphetnek fel térben és időben egyaránt, amely egyenlőtlenségek feltárása elősegítheti az egészségügyi és szociális ellátórendszer, valamint a döntéshozók hatékony stratégiai tervezését. Anyag és módszer: Jelen közlemény lehetőséget ad a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Rákregiszter adatait felhasználva - mint másodelemzés -, hogy az olvasó betekintést nyerjen ezekbe a térbeli folyamatokba mind a megbetegedés, mind pedig az egészségügyi ellátás oldaláról. Az eredmények bemutatásához Microsoft Excel, valamint Datawrapper program került felhasználásra. Eredmények: A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a méhnyak rosszindulatú megbetegedésének előfordulása esetében is jelentős területi eltérések tapasztalhatók, amely részben magyarázható az alacsonyabb iskolázottsági szinttel, ebből adódóan a személyes egészségfelelősség alacsonyabb mivoltával, részben pedig az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőség nehézségeivel. A korábban esetlegesen településeken végzett nőgyógyászati szűrést mára a védőnők által átvett szűrések pótolják, ugyanakkor a részvételt az orvos hiánya is befolyásolhatja. Számos tanulmány jelzi azt, hogy hazánkban a páciensek ragaszkodnak az orvoshoz és az általa végzett vizsgálathoz. Következtetésként elmondható, hogy a prevenciós stratégia esetén figyelembe kell venni az egészségkultúrában fellelhető hiányosságokat és az ott élők szokásvilágát, szociális, gazdasági és településföldrajzi jellemzőit (pl. romalakosság kultúrája, egészségértéke, egy terület aprófalvas szerkezete stb.). A másik oldalról azonban fontos, hogy a szűrések esetében kialakuljon egy olyan bizalmi kapcsolatrendszer, amely támogatójává tud válni az ott élő népesség részére a megfelelő gyakoriságú szűrések lebonyolításával.  Kulcsszavak: egészségmegőrzés, egészségegyenlőtlenség, nőgyógyászati daganatos megbetegedések, méhnyakrákszűrés