A májcirrózisos betegek 65-100%-ban szenvednek alultápláltságban a szakirodalom szerint. A májbetegséghez társuló mentális problémák sok esetben nehezítik a tápláltsági anamnézis felvételét. Ezen felül egyes antropometriai mérések eredményei téves értékeket mutatnak. Bizonyos májbetegségek elhízással és anyagcsere-zavarokkal társulnak. Jellemző a károsodott szénhidrát-, fehérje- és lipidanyagcsere, így a hiperaminoacidémia és a hiperammoniumémia. Az irányelv több esetben kiemeli a késő esti vagy az éjszakai táplálás eredményességét. A késő esti szénhidrát adása nagymértékben javítja a fehérje-anyagcserét. Elhízás esetén a testtömeg csökkentését eredményező életmódváltás csökkenti a májban a zsír-felhalmozódást. Minél kifejezettebb a testtömeg csökkenése, annál eredményesebb a javulás. Kiemelendő a bariátriai sebészet jelentősége. Az energiafelvételt 30-35 kcal/ttkg/napban, míg a fehérjefelvételt 1,2-1,5 g/ttkg/ napban állapítják meg. Elhízott, zsírmájbetegségben szenvedő (szteatohepatitiszes) beteg esetében 25 kcal/ttkg/nap a kívánatos energiafelvétel, míg a fehérjefelvétel 2,0-2,5 g/ttkg/nap.  Kulcsszavak: májcirrózis, hiperammoniumémia, zsírmáj, enterális táplálás, orális tápszer-kiegészítés