Az autonóm (vegetatív) idegrendszer szervezetünk egészének működését befolyásolja, így károsodása érintheti a kardiovaszkuláris, a gyomor és bél-, a húgyivarszervi rendszert, illetve egyéb szervrendszerek működését. Legtöbbször a cukorbetegség és az idült májbetegségek szövődménye. A legfontosabb a keringési rendszer károsodása: ez felelős az autonóm idegbántalom követéses vizsgálatok által igazolt kedvezőtlen prognózisáért. A diagnosztika arany standardja az ún. kardiovaszkuláris reflexek vizsgálata. Szerző áttekinti a leggyakoribb klinikai következményeket, melyek sorába a szapora szívverés, a hipertónia, a felálláskor bekövetkező vérnyomáscsökkenés, a fájdalom- vagy tünetmentes koszorúér-keringési zavar, szívinfarktus és a szívelégtelenség tartozik. A kórkép széles körű interdiszciplinaritásából adódóan az egyetemi oktatásban és az orvosi gondolkodásban nem nyerte el megfelelő helyét. Szerző végül foglalkozik az autonóm idegbántalom és a vércukoresés kapcsolatával, valamint a potenciális kezelési lehetőségekkel.  Kulcsszavak: autonóm idegbántalom, nyugalmi szapora szívverés, hipertónia, tünetmentes szívinfarktus, alfa-liponsav