Bevezetés: A prehospitális betegellátás minden színtere más és más megterhelést ró a dolgozók testi és lelki egészségére. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt összevetni a földi, a légi- és a vízimentők stresszterhelését és egyéb rizikófaktorait. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat történt a 2022. augusztus-októberi időszakban. Nem véletlenszerű, kényelmi mintaválasztást követően az adatgyűjtés önkéntes alapon, az Országos Mentőszolgálat Vas vármegyei mentőállomásain (n = 70), a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. bázisain (n = 24) és a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál (n = 25) anonim, online kérdőív segítségével zajlott. A Rövid Stressz Kérdőív (Purebl és Rózsa, 2006) mellett szociodemográfiai mutatókra, munkavégzésre, káros szenvedélyekre, sportolásra és mentálhigiénés szokásokra kérdeztünk rá. Eredmények: A minta (n = 119) stresszterhelése alacsonynak volt mondható (átlag 9,79 +- 5,38), melyet nem befolyásolt a munkavégzés színtere (p = 0,064). A legjelentősebb stresszről a földi (10,17 +- 5,57 pont), míg a legcsekélyebbről a légimentők (9,08 +- 4,86 pont) számoltak be. A "nagy fokú" és az "igen jelentős" stresszkategóriába tartozott az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak több mint 50%-a (p = 0,987). Nagyobb stresszterhelést mutattak a nők (p = 0,008), az egyedül élők (p = 0,006) és a gyermektelenek (p<0,001). Minél több esetet látott el egy műszak alatt (p = 0,008), minél megterhelőbbnek érezte a műszakokat (p<0,001), és minél kevésbé érezte magát szakmailag felkészültnek (p<0,001) egy válaszadó, annál nagyobb volt a stresszterhelése. Következtetés: A mentésben dolgozókat érő stressz mértékében és az előforduló rizikó-magatartások tekintetében nem volt ugyan számottevő különbség földön, vízen és/vagy levegőben, az eredmények rávilágítottak, hogy a munkaterhelés mértékét tekintve a földi mentésben tevékenykedők szoros nyomon követést igényelnek a stresszterhelés és a megküzdés szempontjából.  Kulcsszavak: mentődolgozók, légi mentés, vízi mentés, stressz, egészségi állapot