E tanulmány célja, hogy megismertesse az ápolók és egészségügyi dolgozók védőszentje, San Juan de Dios munkásságát, illetve annak történeti és kulturális kontextusát. A XVI. századi Spanyolország szolgált bölcsőjéül Szent János és követői megújító törekvéseinek, akik kórházakat alapítottak, és gondoskodtak a betegek és szegények ellátásáról egy olyan időszakban, amikor az egyház teológiai vitákba merült bele, és így megfeledkezni látszott egyik fő küldetéséről: a leginkább rászorulók humanitárius és karitatív segítéséről. Elemzésre kerül a Betegápoló Irgalmasrend korát messze megelőző ápolási és egészségügyi gyakorlatának fejlődése, beleértve a kórházakra vonatkozó szabályok és előírások bevezetését és az egészségügyi szakemberek kiváló képzését. A tanulmány kiemeli továbbá Istenes Szent János szerzeteseinek szüntelen munkáját, akik ma több mint 50 országban működtetnek egészségügyi és szociális ellátóintézményeket. Összességében történelmi és kulturális áttekintést kívánok nyújtani az ápolás és az egészségügy társadalomban betöltött szerepéről a középkorból az újkorba való átmenet során. Ennek érdekében előzetesen tanulmányoztam az ide vonatkozó középkori és kortárs történeti szakirodalmat.  Kulcsszavak: ápolás, Istenes Szent János, Betegápoló Irgalmasrend, ápolásszervezés, egészségügyi innovációk