A miómák kezelésének modern megközelítése több mint százéves múltra tekint vissza. Az első dokumentum, amely a témában elérhető, dr. Thomas Keith cikke, amely 1897-ben jelent meg a British Medical Journal című folyóiratban, "Results of Supravaginal Hysterectomy, with Remarks on the Old Way and the New of Treating Uterine Myomas" címmel [1]. A tradicionális sebészeti módszerek a technológia fejlődésével az invazivitás csökkentése irányában alakulnak át; de ezzel párhuzamos fejlődést mutatnak a gyógyszeres kezelési lehetőségek is. Nincsenek általános szabályok az egyes terápiás megközelítések priorizálását illetően; a legjobb esetben is csak ezen lehetőségek hatékonysága, mellékhatásai, hosszú távú kimenetele és lehetséges szövődményei objektivizálhatók. A terápia megválasztását befolyásoló legfontosabb tényezők teljesen egyedileg, az adott beteg szintjén mérlegelendők. A tünetek súlyossága, a termékenység, a beteg általános attitűdje, elvárásai, az életkor és más sajátosságok egy összetett, többtényezős döntési mátrixot alkotnak.  Kulcsszavak: mióma, méheltávolítás, nem szteroid gyulladáscsökkentő szer (NSAID), szelektív progeszteronreceptor-modulátorok (SPRMs), Gonadotrophin-releasing hormon-antagonista (GnRH-antagonista)