A gerincsebészeti ellátás költségei évtizedek óta emelkednek. Emiatt jelentősen megnőtt a hatékonyság és a minőségellenőrzés iránti igény. A bizonyítékokon alapuló orvoslás olyan tudományos módszer, amely összefüggéseket keres az orvosi elmélet és a klinikai gyakorlat között az egészségügyi döntések javítása érdekében. Ez az egyetlen tudományos eszköz, amely az orvosi tevékenység minőségének javítására szolgál. Közleményünk a bizonyítékokon alapuló orvoslás hatását vizsgálja a gerincsebészetre. A bizonyítékokon alapuló medicina elsősorban populációalapú randomizált klinikai vizsgálatokon vagy szisztematikus irodalmi áttekintéseken alapuló bizonyítékokat határoz meg. A gerincsebészetben azonban nagy hagyománya van az empirikus, tapasztalaton alapuló kezeléseknek, így az innováció és a terápiás fejlődés nem véletlenszerű klinikai vizsgálatokon alapult. A gerincsebészet szempontjából a bizonyítékokon alapuló orvoslás tekintélyelvű rendszer, amely az egészségügyi finanszírozók dominanciájából fakad, és a gerincsebészet innovációjának eltűnéséhez vezetett. Háttérbe szorította az egyéni orvosi mérlegelést. A rendszer nem képes megújulni és a gerincsebészet fejlődését szolgálni. A betegek szempontjából a gerincsebészeti ellátás uniformizálása sem nem kívánatos, sem nem lehetséges.  Kulcsszavak: bizonyítékhierarchia, bizonyítékokon alapuló orvoslás, EBM, gerincsebészet, RCT, SR