A modern társadalmak só-, azaz NaCl-fogyasztása közel kétszerese a szervezet valós szükségleteinek. A szervezet nátrium (Na+) homeosztázisának fenntartása elsősorban a vese feladata, azonban a közelmúlt kutatási eredményei rávilágítottak, hogy a feleslegesen bevitt többlet Na+ elraktározódhat egyes szerveinkben, beleértve a bőrt és az izmokat. Ezzel párhuzamosan egyre több kísérletes eredmény mutat rá, hogy a lokális Na+-felhalmozódás immunmoduláns hatásán keresztül aktiválja az adaptív és természetes immunrendszer sejtjeit. A fokozott Na+-tartalmú környezet egyik legjobban karakterizált hatása, hogy fokozza a gyulladásos folyamatokban központi szerepet játszó interleukin ( IL)-17-molekula expresszióját. A gyulladásos folyamatok központi szerepet játszanak szinte valamennyi szervünket érintő szöveti hegesedés patomechanizmusában. Ezzel párhuzamosan egyre több tanulmány mutat rá, hogy a fokozott sóbevitel szerepet játszik a különböző szervek szöveti átrendeződésében, beleértve vesét, peritoneumot, tüdőt, májat és a bőrt. A szöveti hegesedés terápiája nem megoldott, ezért kiemelkedően fontos azoknak a molekuláris mechanizmusoknak, valamint környezeti faktoroknak az azonosítása, melyek hozzájárulnak a hegesedés kialakulásához. Az új kutatási eredmények fényében a túlzott mértékű sófogyasztás egyike lehet ezen faktoroknak. Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a fokozott sóbevitel szöveti hegesedésre gyakorolt hatásához kapcsolódó jelenlegi ismereteinket.  Kulcsszavak: só, nátrium, gyulladás, szöveti hegesedés