Jelen tanulmány kábítószer-függők bentlakásos, közösségi terápiájának egyes hatótényezőit vizsgálja. A kutatás célja a terápiás közösség és a hit szerepének, valamint a közösségi terápiás modell szociális kompetenciaterületeinek felderítése a sikeres terápiazárásban. A kutatási kérdések megválaszolásához a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon rehabilitációt végzett 40 kliensének terápiazáró önértékelését elemeztük, továbbá szakértői interjút készítettünk az intézmény pszichológusával és vezetőjével. A dokumentumelemzés eredménye szerint a terápiazáró önértékelések jelentős részében megjelenik a terápiás közösség és a mentor segítő szerepe, ám a vallás és a hit csak az esetek egyharmadában manifesztálódik. A kompetenciaterületek tekintetében nincsen számottevő különbség a szociális interakciókra és az egyéni személyiségfejlődésre fókuszáló kompetenciák között, a terápiazáró önértékelések a megfelelő önkifejezés és az önértékelés fontosságát hangsúlyozzák.  Kulcsszavak: rehabilitáció, Portage-modell, közösségi terápia, drogfüggőség