Célkitűzések: A krónikus megbetegedésekhez vezető kockázati tényezők között a mozgásszegény életmód mára a legjelentősebbek közé került, vagyis komoly egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve azok, akik a nap nagy részét íróasztalnál töltik és mindennapjaikban nem mozognak eleget. Kutatásunk célja, hogy feltárja a munkahelyi ülésidő hosszának, a fizikai aktivitás és néhány más szocio-demográfiai változó összefüggéseit a mozgásszervi fájdalmak (MSP) jelentkezése és a testtömeg-index (BMI) között. Hipotézisek: Feltételeztük, hogy az MSP és a BMI függ a szociodemográfiai változóktól, a munkahelyen eltöltött idő hosszától és a fizikai aktivitástól. Anyag és módszerek: Kérdőíves felmérést végeztünk a Csongrád-Csanád megyei önkormányzati alkalmazottak között (N=899). A változók közötti ös.szefüggéseket kétmintás t-próbával és egyszempontú varianciaanalízissel (ANOVA) tártuk fel. Eredmények: a nők, az idősebbek, és a munkahelyen többet ülők MSP-pontszámai valamennyi testtáj (nyak, váll, hát, derék, kar, láb) tekintetében magasabbak. Az intenzív testmozgás csökkenti, a túlsúly és az elhízás pedig fokozza a fájdalmak megjelenését. A nők között jóval magasabb az egyáltalán nem, vagy csak ritkán mozgók aránya. A férfiak átlagosan túlsúlyosabbak, elhízottabbak a nőknél, az idősebb felnőttek pedig a fiataloknál. A munkahelyi ülésidő és a BMI között azonban nem találtunk összefüggést, de a magasabb heti mozgásidő fordított kapcsolatban áll a BMI-vel. A rendszeres aktív közlekedés nem állt kimutatható kapcsolatban az MSP pontszámokkal és a BMI értékekkel. Következtetések: Az összefüggések további feltárása érdekében további életmódváltozókat is érdemes bevonnunk vizsgálatunkba. Emellett szorgalmazzuk a rendszeres, alkalomszerű, vagy véletlen munkahelyi és/vagy azon kívüli fizikai aktivitás feltételeinek javítását, szakemberek bevonásával a mozgásalkalmak számának növelését, valamint az aktív munkába járás támogatását.  Kulcsszavak: fizikai aktivitás, ülőmunka, mozgásszervi panasz, BMI, CsongrádCsanád megye