Célkitűzés: A professzionális táncművészet fizikai és mentális szempontból fiatal gyermekkortól kezdve komoly kihívások elé állítja a művészeket. Míg a táncművészek képzése akár 9-10 évet is felölelhet, addig aktív színpadon töltött éveik gyakran nem haladják meg a 20-25 évet. A rövid karrierút nagy nyomást jelenthet, amely akár károsító tényezőként is funkcionálhat a művészek számára. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megismerjük a magyar professzionális táncművészek gyermekkortól fennálló pszichés és fizikai nyomással kapcsolatos tapasztalatait. Választ kerestünk arra a kérdésre, hogy a tanulóévek és később a munkakörnyezet milyen hatással van és volt a táncosok mentális egészségére, teljesítményére, terhelhetőségére. Anyag és módszerek: Tizenhárom félig strukturált interjút az Interpretatív Fenomenológiai Analízis módszertanát alkalmazva elemeztük. Eredmények: A táncművészek körében a toxikus munkakörülmények jellemzői rajzolódtak ki: többszörösen összetett hierarchikus rendszerben kell helytállniuk, miközben magas a bizonytalansági tényező a szakmájukat és az egzisztenciájukat tekintve egyaránt. Következtetések: A rendszerszintű malpedagógia és malkommunikáció eredményezte érzelmi abúzusok toxikus körülményt teremtenek, amely vélhetően negatív hatással van a táncművészek mentális egészségére, teljesítményére és érzelmeire. A táncművészek életére jellemző bizonytalansági tényezők támogatják az érzelmi kizsákmányolás lehetőségét.  Kulcsszavak: toxikus munkakörnyezet, tánc, IPA, trauma, jóllét, stressz, perfekcionizmus