Annak ellenére, hogy az orvosi klasszifikációs rendszerekben, ezen belül a DSM 1973-as és a BNO 1991-es kiadásában a szexuális kisebbségek depatologizálása hivatalosan is megtörtént, a különféle szexuális irányultságú, illetve nemi identitású személyek helyzete az adott jogi és társadalmi viszonyoktól függően világszerte változó. A spektrum szélesköru a teljes egyenlőségtől a diszkrimináción és kirekesztésen át a társadalmi kiközösítésig, amely olykor jogi üldöztetéssel, egyes országokban akár halálbüntetéssel is együtt jár. Az orvosi-társadalmi diskurzus történelmi áttekintése alapján bemutatjuk, hogy mely tudományos és társadalmi fejlődés teszi lehetővé a különféle szexuális kifejeződések depatologizálását, noha annak tartós és következetes hatása egyes országokban a mai időkben is nehezített - egyes esetekben akár társadalmi újrapatologizálás is zajlik. Kiemeljük azokat a szempontokat, amelyek alapján a tartós orvosi és társadalmi megbélyegzésnek az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemu) emberek egészségi állapotára gyakorolt hatása értékelhető. Bemutatjuk azokat a tudományos modelleket, amelyek empirikusan magyarázzák a mentális betegségek kialakulásának megnövekedett kockázatát a megbélyegzés különféle formáinak hatásával összefüggésben az LMBT személyek körében, valamint a pszichoterápiás ellátásra vonatkozó irányelveket. Kitekintésünkben rámutatunk a szexuális kisebbségek továbbra is világszerte észlelhető bizonytalan helyzetére, hangsúlyozva az orvosi, társadalmi és politikai destigmatizáció fontosságát, ami alapfeltétele annak, hogy az LMBT személyek mentális egészségét megőrizhessük. A megkülönböztetés mentes jogszabályalkotás - az orvosi állásfoglalások és szakmai irányelvek mellett - ennek egyik fontos eleme. Kulcsszavak: szexuális kisebbségek, diszkrimináció, LGBT emberek