Célkitűzés: Kézilabdázásban a különböző pozíciók és az általuk okozta játékhelyzetek miatt a játékosok más és más testfelépítéssel és dobótechnikával alkalmazkodnak. Kutatásunk célja, annak vizsgálata, hogy a jellemző módosult dobótechnikai megoldás, milyen hatással van a váll ízületének stabilitására, illetve mozgásterjedelmére, a domináns és a nem domináns oldal vagy a pozíció szempontjából. Anyag és módszerek: Vizsgálatunkba 25 fő 15 és 21 év közötti utánpótláskorú kézilabda játékos került. A mérések 2020 januárjától márciusig zajlottak. A váll stabilításának tesztelésére Closed Kinetic Chain Upper Extremity Stability test és Y- Balance tesztet alkalmaztunk. Az adatelemzéshez a Microsoft Excel 2016-os verzióját használtuk. A minta elemzésére két mintás t-próbát, korrelációt, leíró statisztikát alkalmaztunk. A kapott eredményeket egytényezős varianciaanalízissel igazoltuk. Eredmények: A mozgásterjedelem mérése szignifikáns eltéréseket mu-tatott a domináns és nem domináns oldal eredményei között a váll ízületének mozgásában és egyensúlyában (p?0,01). Az átlövő, szélső és beálló játékosok vállának mozgástartománya és dinamikus egyensúlya között mérhető különbséget fedeztünk fel a pozíciók között (p?0,01). A szélső játékosok mozgástartománya és egyensúlya mérhetően jobb értékeket mutat, mint az átlövő és beálló pozíciójú játékosoké. Következtetések: A modern utánpótlás kézilabdázásban a játékosok testfelépítése jellemző az általuk játszott pozíciókra. A játékosok vállának mozgásterjedelme és ízületi egyensúlya pozíciónként jellemzően változik, így az általuk specifikusan végzett edzésmunka már utánpótlás korú kézilabdázóknál hatással van a vállízületre. A játékosokra adaptált gyógytorna lehetőségénél a mérések alapján érdemes figyelembe venni az alany által játszott pozíciót.  Kulcsszavak: kézilabdázás, utánpótlás, dinamikus egyensúly, domináns oldal.